Klímaváltozás és humanitárius katasztrófák – a Humanitárius világnap apropóján

2023 szeptemberében a kelet-líbiai partvidékre lecsapott a Daniel nevű mediterrán ciklon. A rendkívüli esőzések hatására órákon belül két gát is átszakadt Derna városa fölött, a lezúduló víztömeg pedig teljes városrészeket mosott el. A helyiek közül sokan csak későn értesültek a veszélyről: a figyelmeztetések nem értek célba időben, a tragédia pedig családok ezreinek életét forgatta fel alapjaiban. A katasztrófa nyomán végzett nemzetközi kutatások megállapították, hogy a klímaváltozás akár ötvenszeresére növelte annak az esélyét, hogy ekkora mennyiségű csapadék hulljon egyetlen nap alatt a térségben (A WWA beszámolója az eseményről). Derna lakóinak története is megmutatja: a klímaváltozás egyenesen humanitárius katasztrófákhoz vezethet.

A számok és a folyamatok önmagukért beszélnek: világszerte százmillióknak van szükségük sürgős humanitárius segítségre, és ezek mögött a válságok mögött egyre gyakrabban a klímaváltozás áll. Pakisztánban a szokásosnál jóval erőteljesebb monszunesőzések következtében az ország területének egyharmada került víz alá, ami több mint 33 millió embert kényszerített otthona elhagyására, és közel egymillió lakóházat pusztított el (British Red Cross elemzés a pakisztáni áradásokról).

Kelet-Afrikában, különösen Szomáliában, nem hirtelen áradásról, hanem az egymást követő elmaradt esős évszakok miatt kialakult, évek óta tartó aszályról van szó, amely milliókat sodort az éhínség szélére és kényszerített menekülésre a kiszáradt legelőkről (BBC riport a kelet-afrikai aszályról). Szíriában pedig a polgárháború kirobbanását megelőző példátlan szárazság tette tönkre a mezőgazdaságot, ami több mint másfél millió embert kényszerített a városokba, végletesen felerősítve a társadalmi feszültségeket (The Guardian elemzés a szír aszályról és a konfliktusról). Mindegyik esetben ugyanaz a minta ismétlődik: a klímaváltozás miatt felerősödő környezeti problémák a meglévő sérülékenységekre rakódnak rá, és így torkollnak humanitárius katasztrófába.

De mi is az a humanitárius világnap? Minden év augusztus 19-én az ENSZ azoknak a  humanitárius munkásoknak állít emléket, akik saját életüket kockáztatva próbálnak enyhíteni a világ válságain. A dátum mementó: 2003. augusztus 19-én pusztító robbanás rázta meg az ENSZ bagdadi székházát, amelyben Sergio Vieira de Mello ENSZ-főbiztos és huszonegy kollégája vesztette életét. Öt évvel később, 2008 decemberében az ENSZ Közgyűlése hivatalosan is világnappá nyilvánította ezt a napot. Bár a megemlékezések elsősorban a fegyveres konfliktusok áldozataira és a segítő munkások áldozatos feladatvállalására fókuszálnak, ma már egyre ritkábban lehet elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy a segítségre szoruló tömegek jelentős részét nem közvetlenül a fegyverek, hanem a környezet összeomlása és a szélsőséges időjárás kényszeríti elkeseredett helyzetbe.

Talán éppen ezért veszélyes úgy tekinteni a klímaváltozásra, mint egy távoli, kizárólag tudósok által konferenciatermekben tárgyalt problémára. Ami valahol száraz legelőt, elpusztult termést, elhagyott otthont vagy betegségekkel teli menekülttábort jelent, az  a jelen valósága, nem egy másik bolygó története. Magyarország sem kívülállója a folyamatnak: az Európai Környezetvédelmi Ügynökség szerint hazánk klímaérzékeny térség, ahol növekszik a szélsőséges időjárási események gyakorisága. A mezőgazdaság számára különösen nagy kockázatot jelentenek az aszályok: 1990 és 2023 között tizenegy olyan év volt, amikor az ország területének több mint felét érintette aszály. Közben a hőhullámos napok száma is növekszik. Európa más részeihez hasonlóan nekünk is egy olyan jövőre kell készülnünk, amelyben a hőség, az aszály és a szélsőséges csapadék mind gyakrabban terheli meg a társadalmat, a vízkészleteket, a mezőgazdaságot és a mindennapi életet. A különbség azonban még most is megvan: egy kihívás nem szükségszerűen válik katasztrófává. Hogy Magyarországon meddig jut el ez a folyamat, abban nekünk is van szerepünk. Ha közösen gondolkodunk és cselekszünk, megakadályozhatjuk, hogy azok a kihívások, amelyek ma még kezelhető problémáknak tűnnek, holnap humanitárius katasztrófává váljanak. A humanitárius világnap arra emlékeztet, hogy másokon segíteni kötelesség – de a leghatékonyabb segítség az, ha megelőzéssel és helyi összefogással nem hagyjuk, hogy idáig fajuljanak a dolgok.

*Borítókép forrása: Pixabay